2009. július 16., csütörtök

Lelki gondok

Hátrányos helyzetemet fokozandó, hogy már évek óta folyamatos gondozás alatt álló közepes epizódú depressziós vagyok. Elég szerencsétlen helyzet ! A szokásos gyógyszerem adagját megemelték, hogy könnyebben vegyem az akadályt. A belső feszütség egyre erősebb bennem, néha úgy érzem, szét tudna robbantani a bennem feszülő indulat. Türelmetlen, kapkodó vagyok. És egyre gyakrabban " csúszok szét ". Nagyok a hangulati ingadozások, nyűgös vagyok és hisztis. Ha megpróbálok "viselkedni " - elfolytani - az még rosszabb. Mondjuk ez korábban is így volt; valójában a depresszióm is a folyamatos erőltett önuralom és kifelé való állandó megfelelési kényszer szülötte.
Erre most még ráteszünk pár lapáttal.

A 7. szuri után - pont egy hete - volt 2 nagyon kemény napom. Először már szinte ön-és közveszélyessé váltam. Csak gyógyszer és egy patakparti séta ( ahová valósággal elvonszoltak ) tudott lenyugtatni. Másnap az irtózatos belső feszültség mellett időnként már-már kataton állapotba kerültem. Pl. megettem az ebédet úgy, hogy nem is vettem észre, ahogyan senkit és semmit a környezetemben. Olyan volt, mintha a lelkem kicsit elment volna körülnézni, hátha talál egy kedvezőbb testet magának. Ez nem járt sikerrel, mert a párom hosszas noszogatásásra magamhoz tértem.
Egyébként is feledékeny és szétszórt, megbízhatatlan vagyok az antidepresszánstól, de ez annál sokkal több volt.
Az ilyen, és ehhez hasonló helyzetek aggasztanak nagyon. Muszály, hogy legyen a közelemben valaki, aki észhez tud téríteni, ha kell. Kell egy egészséges lelkű kontroll. Aki ha kell, visszahoz valóságba, betakar, ha fázom, megsímogat, ha arra van szükségem, kirángat az ágy sarkából és elcipel sétálni, aki nem hagy elsüllyedni ( sem az önsajnálatban, sem depresszióban ). És aki tudja, mikor kell egyedül hagynia !
Tökéletesen igaza van az orvosnak, betegtásnak, hogy azt a kezelést nem lehet egyedül végigcsinálni. Kell hozzá legalább egy társ ! A lelkem jobban tud szenvedni, mint a porhüvelyem.
A "démonokkal " való harc rengeteg energiát vesz el fölöslegesen. Nincs étvágy, jön a fogyás. Eleinte észre sem veszed, később már szinte elfolynak a kilók . És csapdában vagy ! A gyomor folyamatosan görcsben van, a torok is szinte lezár, nem megy le semmi kaja. Hatalmas akaraterővel, sok segítséggel és tápszerrel sikerült most egy ilyen időszakot átvészelnem. Még nem fogytam sokat, mindösszesen 3.5 kg-ot, de nem nagyon volt rajtam tartalék. A hepatológus a kezelés leállítását helyezte kilátásba, ha nem tudom megállítani a fogyást és a depresszió elhatalmasodását. A súlyom 3 hete stabil 50.5 kg, és nagyon dolgozom a lelki egyensúly kialakítása érdekében is. Van egy tündéri, empatikus a lelkialkatomhoz illő pszichiáter doktornénim, aki már évek óta gondozza a lelkem. Hatalmas türelemmel, tapasztalattal és nagyon bölcsen tud terelgetni.

Mellékhatások

Az első 2 hétben nagyon " virgonc " voltam, mert nem lázasodtam be. Semmit sem változott az alap test hőm. Alaposan el is bíztam magam. Így aztán jókora meglepetés ért, amikor a 13. napon a higany szál elkezdett felfelé kúszni. Nem ment magasabbra, mint 38.2, de ezt a szintet egy hónapig tartotta. Soha nem gondoltam volna, hogy egy tartós és folyamatos hőemelkedés mennyire le tudja szívni az emberi energiát. Csak lihegtem és pihegtem. Ekkor kellett a munkát is abbahagynom, mert délutánra nagyon legyengültem.

A 7. - 8. szuri közötti időszakban ment szépen lejjebb és beállt a 37.5 alatti sávban. Ennek nagyon örülök, legalább ennyivel könnyebb.
És jó, hogy ennyivel megúsztam, nem kellett lázcsillapítózni, hűtő fürdőben kuksolni és cidrizni. Csak maradjon így a továbbiakban is !

Vírusszám

2006-ban nézték először, 910 ezer volt, a 2009 májusi kezelés indításakor már 1.650 ezer. A 4. szuri után ( ami a napok előrehozása miatt valójában 3 és fél hét ) 245 ezer maradt. Az orvos szerint ezzel az eredménnyel a közepesen megfelelt kategóriába "sikerült " beküzdenem magam. Sokan már ekkor nullásak. Ja, de a közép mezőnyből is lehet nyerni !



a 12. heti PCR augusztus 12-re lett kitűzve. Irtom is a kis dögöket nagy buzgalommal, halálos elszántsággal és gyűlölettel.
Főleg, mióta sikerült megtalálnom a neten, hogyan is néz ki az ellenség. Nekem így sokkal könnyebb, nem érzem már úgy, hogy egy " arc nélküli " alattomos, sunyi bandával háborúzom. Amióta van képem róla, sokkal kézzel foghatóbbnak érzem a csatározást. Már nem csak neve van az ellenségnek !

A következő címen jött fel:
http://funyiro.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=334&Itemid=2


No, sikerült túl élnem az első 12 hetet, és az első igazi STOP is mögöttem van. Hivatalos papírom még nincs az eredményekről, de telefonon 7.060 db élő vírusról érkezett hír ! Az induló számot alapul véve max. 16.500 db maradhatott volna. Szerintem ehhez mérten egészen szépen gyilkolásztam !
Mondhatjuk HURRÁ !!!! Az orvosom szerint még elmegy, szerintem meg óriási eredmény !!! Nagyon bizakodóan nézek a 24. hét elé, akkorra meg kell lennie a O-nak, és meg is lesz, tudom !

2009. július 7., kedd

Biopszia

Összesen 3-szor sikerült túlélnem . Az első alkalommal a vártnál kevésbé volt szörnyű. Simán borzalmas volt. Egy évvel később nem is féltem annyira, mint korábban. Ért is meglepetés, mert a beavatkozás maga volt a rém álom. A rekeszizmomat is megsértették, úgy éreztem, mintha a tüdőm is kilyukadt volna.

Nem is kapkodtam el az újabb minta vételt, de az orvos addig erősködött amíg beleegyeztem. Bár ne tettem volna! Többszöri nekifutás után sikerül szegény meggyötört májamat megszúrni. Akkor már legalább fél liter Lidocaint nyomtak belém. A beavatkozást végző orvos szerint nem tehetett az okozott "kellemetlenségről", nem voltam elég kövér, és emiatt a májam mindíg elmozdult a helyéről, ezért nem sikerül eltalálnia ! Másnap az elszámoláson az szerepelt, hogy ultra hang által vezérelt biopszia volt. Na ja ! Így többet fizetett a kórháznak a TB. Hogy a beteg taknya-nyála összefolyt a kíntól, az senkit sem érdekelt !Ez maga volt a horror !
Nem is mentem vissza ebbe a kórházba. Minden bizalmamat elveszítettem , nem akartam, hogy a továbbiakban a májamhoz közük legyen !

Bocs, nem akarok senkit sem fölöslegesen riogatni, biztosan vannak kedvezőbb tapasztalatok is, de nekem így jött össze.

2009. július 5., vasárnap

Hepatitis C

1988 óta gondoznak, mint máj beteget. A teljes igazsággal, hogy Hepatitis C vírusom van ( 1b genotípus) 1997-ben szembesültem. Igyekeztem fegyelmezetten és mértéktartóan élni, gondolván, így nem lehet nagyobb baj. Évente minimum 2 alkalommal néztek enzim értékeket, alig lógtam ki felső határból. Gyakran a normál érték tartományon belül voltam. Ez megnyugtatott. Sajnos az orvosaim nem mondták ( talán nem is tudták ), hogy az alattomos kis vírusok közben szaporodnak, de meglapulnak, hogy senki ne vegye őket észre.

Túl estem 3 biopszián és 2006-ban végre néztek vírus számot is. Akkor 916.000 dög élt bennem. Felmerült az interferon kezelés is, de a test sulyom ( 50 kg ) és a folyamatos gondozást igénylő közepesen súlyos depresszióm miatt végül elvetettük a kezelést.

Az idő telt és én egyre fáradékonyabb lettem, állandó hányinger és emésztési zavarok színesítették az életemet. A vírus megtámadta az ízületeimet, pokolian sokat kínlódtam. A szedett gyógyszerektől többször alakult ki toxikus hepatitis. Ekkor már éreztem, hogy baj van, ez nem mehet így tovább. Még rengeteg dolgom, feladatom van az életben, amelyek megoldásához egészségre van szükségem.



Márciusban újabb vírus számlálás volt, már 1.650.000 dög lubickolt a véremben. Már nem volt kérdés, hogy belevágok-e a kezelésbe.